kontraposzt: Az elveszett tangók terme

2009. március 25., szerda

Az elveszett tangók terme

Annyit csupán megjegyeznék, hogy a pécsi tüdőszanatórium
éttermében készült a kép,amit már jó ideje elfekvőnek
használt a megyei kórház. Ez a kép egyébként válasz
Dénes Far far away c. képére.

4 megjegyzés:

Névtelen2009. március 26. 8:49
Héj, de itt férfi van a lepel alatt!)
VálaszTörlés
Válaszok
Mácsai Ferenc2009. március 26. 10:12
Nem, nem. Ő a lányom. :)
VálaszTörlés
Válaszok
Mácsai Ferenc2009. március 26. 10:13
Igaz, a néző számára nem derül ki a modell neme. :)
VálaszTörlés
Válaszok
Kovács Dénes2009. március 31. 16:52
Van pár apró érdekesség amin elfilozofáltam, az egyik a megvilágítás antagonizmusa, természetes fényviszonyok között az ablakok a két szélen a tiszat éboltoknál adnák a fényt azonban a terem pont ott sötét a széleken méíg középpen ahol elvileg a felhő kitakarná a fényt egy erés sugárzó megvilágítottság látszik, másrészt a kép enyhe billenése elemel a gravitációs statikától, ez e két dolog nekem amolyan lebegő buborékká teszi a termet valahol a végtelenben és ezzel mintegy rádupláz a titokzatosságra amit a lepelbe burkolt a külvilágtól elforduló és egyben önnálló fényforrásként működő modell önmagában is hordoz.... a rejtély ami mint a címből tudjuk elveszett...és bár a kalap férfi szerepkellék a vörös kék fehér színkombináció a hátteret kifejezetten feminim irányba tolja... a lepelbe burkolás tematikájában az átváltozás rejtélye a halál utáni és a születés előtti élet....
VálaszTörlés
Válaszok

Megjegyzés hozzáadása

Szóval, a kontraposzt egy kompozíciós kifejezés azokra az esetekre, amikor lendületet, dinamikát ábrázolnak egyetlen mozdulatban.
Hogy mit jelent a kontraposzt ebben a blogban: arra gondoltam, hogy ez a kifejezés sokkal többmindenre alkalmazható, sokkal általánosabban is igaz lehet, és működhet, mint hogy egyszerűen csak kompozíciós elvnek tekintsük.
Egyrészt, gondoltam arra, hogy ennek a kifejezésnek a dinamikus egyensúlyi állapot vonatkozása érdekes, és értelmezhető olyan helyzetekre is, amikor többféle ember "dolgozik" ugyanazon a "problémán" (a dolgozás itt a fényképezés, filmezés, miegymás, azért tettem idézőjelbe, mert nem munka, hanem játék volna inkább, úgy értve, hogy valami kellemes dolog, még ha esetleg komoly is, a probléma pedig egy dolog körüljárása eredetileg, és annak vizuális feldolgozása reaktív formában. A reaktív formát pedig úgy értem, hogy nem arra törekszünk, hogy egy tuti választ adjunk, hanem arra, hogy minél több oldaról felderítsünk valamit, és miközben nézzük mások "megoldásait" nekünk is eszünkbe juthat mindig újabb.)
Szóval, én azt gondoltam, hogy a sok ember, az sokféle egyéni elmozdulás, akár különböző irányokba is egy téma kapcsán, mégis, a különbözőségekben egyensúlyt fog - elképzeléseim szerint egyensúlyt kéne - teremtsen a téma, amiről éppen az adott projekt szól, mert valójában nem ellentmondunk egymásnak, hanem teljesebbé teszünk egy összképet.
Tehát, egyrészt ebben az értelemben kontraposzt ez a dolog, hogy többen, többféleképpen beszélünk ugyanarról. Ez nem újdonság amúgy, csak szerintem még senki nem nevezte ezt így, de ez nem lényeges, szerintem jó elnevezés:)
Másrészt pedig arra gondoltam, hogy ez a magyarázat, hogy ellentétes irányú elmozdulásokon alapuló haromóniák, valahogy filozófikus is, ahogy a Dénes hangot is adott neki itt az alattunk lévő posztban. Emiatt is gondoltam, hogy jó név ez egy alkotói kísérlethez.
Aztán pedig, egy szójáték, a blogolás módja a posztolás, üzenetküldés, itt pedig egymás után, esetleg egymásnak felelgetve, egymásra kontrázva posztolgatunk.