(Az alábbiakról eszembe jutott, hogy legyen egy ilyen is.
Kinek milyen, olyan.
Lássuk!
Bármilyen technikával rögzített képek jöhetnek.)
Kinek milyen, olyan.
Lássuk!
Bármilyen technikával rögzített képek jöhetnek.)
Ezt átgondoltam, és legyen a neve inkább szimbiózis projekt, aminek része lehet ez a fenti könyv és ember téma, de bővíteném még tárgy és ember témával, illetve általában egy dolog bármiféle eredeti funkciója és a gyakorlati használata közötti különbség bemutatásával bármilyen formában.
Hehe. Bármi jöhet. Mindegy mi. Csak létezzünk. Töltsük ki az üres időt. Bármi jöhet, használt fotót veszek, itt az ószeres. Százér a csoki.
VálaszTörlésNem erről van szó. A projekt működése olyan, hogy a képek nem egymagukban műalkotások, hanem egy közös gondolat mentén válhatnak azzá, ami több kép alapján kristályosodhat ki a néző számára.
VálaszTörlésEsetleg nézz vissza később.
Végignéztem az egészet. Nem érzed picit indokolatlannak a műalkotás kifejezést bármelyik itt találhatóra ráhúzni akár egyesével akár együtt? A Sztalinos képnél egyértelmű hogy aki csinálta azt se tudja, mit csinál, miért és kinek. Megelégszik azzal, hogy Sztalin jó provokáló de se ismerete, se késztetése nincs beljebb jutni. Biztos jó dolog művészkedni de attól hogy egy fényérzékeny réteg fényt kap nem lesz belőle műalkotás.
VálaszTörlésAbszolút nem érzem úgy. Persze te gondolhatsz mást, de remélem nem kötelező egyetértenem!
VálaszTörlésMűalkotás a valóság átértelmezése. Kiragadott részletek alapján mesélni az egészről, vagy a részlet alapján az egészet teljesen más megvilágításba helyezni, és ezzel mást mondani róla, mint ami amúgy is tudható.
Az áthelyezés, átértelmezés alapfeltétele, hogy az ember el tudjon mozdulni a megszokott látványok megszokott értelmezésétől, és azok mögött megláthasson mást. Ez pedig alapvetően úgy történik, hogy az ember folyamatosan játszik. Játszik a látványokkal, formákkal, fényekkel, értelmezésekkel.
Lehet, hogy te valami magasztos esztétikia értéket kérsz számon, -ez itt valóban nem található- számomra viszont az esztétika önmagában üres dolog.
Elgondolkozni valamin, és lehetséges megfejtésekre bukkanni szerintem sokkal érdekesebb.
Tehát, ha nem találod elég komolynak az itt található dolgokat, akkor az részben azért lehet, mert ez egy játék. Nem azt játsszuk, hogy művészek vagyunk, hanem a témákkal és a megközelítésekkel játszunk. (ez amúgy teljesen művészi hozzáállás, az eredménytől függetlenül:)
Ha pedig mondjuk konkrétan erre a könyvközös sorazatra gondolsz, akkor ezt szívesen elmesélem, mert ezeket én készítettem. (de bármelyik másikat is el tudom mesélni, ha érdekel)
Engem érdekel az, hogy miképpen alakul az emberek és a személyes tárgyaik viszonya, és miközben mindenki igyekszik valamilyen személyes esztétikát létrehozni a saját környezetében, vannak esetek, amikor ez a személyes esztétika önmagán túlmutatóvá válik.
Például szerintem fantasztikus, hogy valaki (spontán!) szakácskönyvemelvényen őrizgeti a menyasszonyi csokrát, vagy hogy a Biblia elé (megint csak spontán!)Themis szobrát állítja. Vagy hogy funkcionális tárggyá alacsonyítja (?) a szépirodalmat (vállfás kép).
Szerintem ezek figyelemre érdemes kiragadások, és azért jó ezt projektben csinálni, mert így mindenki behozhatná a személyes környezetéből ezeket a meghökkentő, elgondolkoztató spontán abszurditásokat, és ezek kapcsán elgondolkozhatnánk például azon, hogy a műalkotás az nem csak csinálással, hanem egy látvány értelmezésével is létrehozható.
Na, milyen jó lett ez az utolsó mondat, ebben benne van, hogy miért lehet könnyen műlakotás itt minden, még ha neked nem is tetszik.
A Sztálinosra majd a Sztálin alatt válaszolok.