szeretem a nagy madarak röptét, ahogy felülnek a termikre és ki ki buknak belőle kirajzolnak valamit ami az emberi szem számára láthatatlan pedig igencsak mozgalmas, élő egy igazi nagyvad lüktet örvénylik a látszólag sztoikus végtelen álarca mögött
srácok, lehet, hogy nekem osszátok az észt? biztos vannak dolgok, amik jobban tetszenek meg amik kevésbé tetszenek, meg amit másképp csináltatok volna, szóval ezt légyszi írjátok le, de főleg azt, hogy MIÉRT
(a kedvencem mégis az afféle szabad asszociáció, mint a Dénesé)
Nekem azért tetszik általában valami, mert értem, illetve inkább úgy mondom, jelent számomra valamit. Ha valamivel eddig eljutok, onnantól nem szoktam azon gondolkozni, fel sem merül bennem, hogy ha ilyenebb, vagy amolyanabb volna, akkor jobban tetszene.
Az üvegről, mint anyagról átlásztóság és törékenység jut elsőre az eszembe, mint funkcionális tárgyról pedig az ablak, ami feltár és elzár egyszerre, aztán valamilyen italos üveg, de az most ide nem passzol. Számomra a kontraposztság ebben a két képben úgy jelenik meg, hogy az egyik könnyednek tűnik, a másik nehéz, önelemzős. A néhez kép hatása miatt a madaras képen a repülésben nem a könnyűséget, hanem az elérhetetlenséget látom.
Az első kép mintha bentről kifelé nézés volna, a másik pedig befelé nézés, önelemzés. Szerintem szomorú hangulatú képek, együttérzést ébersztőek. Ezt tudom róluk elmondani.
Descartesnek annak idején sokat fizettek hogy a magára zárt tudat ismeretelméleti problémáját feloldva bebizonyítsa hogy van olyan tudható amit nem a tudat tud (lsd nála isten) nekem ez a két kép együtt részben a descartes-i "tévedés" kiigazítása miszerinta tudat nem kikerülhető a tapasztalásban de a tudat fókuszának irányításával a tudat a tapasztalás élő részévé válik és nem börtönévé melyet a kizárólagos absztrakciókkal képez...a tapasztalás olyan mint a repülés, a tudat repülése az érzékek, (a lélek) áramló közegében, ahogy a levegőre támaszkodni is csak kellő sebbességel lehet mert ha túl kicsi sebességünk jön az átesés és zuhanni kezdünk úgy a tudat is csak folyamatokban, mozgásban képes tapasztalni és csak a tapasztalás lehet a leszállás után valós alapja az absztrakciónak...uff
gyönyörű mindkettő.
VálaszTörlésszeretem a nagy madarak röptét, ahogy felülnek a termikre és ki ki buknak belőle kirajzolnak valamit ami az emberi szem számára láthatatlan pedig igencsak mozgalmas, élő egy igazi nagyvad lüktet örvénylik a látszólag sztoikus végtelen álarca mögött
VálaszTörlésnekem is tetszik
VálaszTörléssrácok, lehet, hogy nekem osszátok az észt?
VálaszTörlésbiztos vannak dolgok, amik jobban tetszenek meg amik kevésbé tetszenek, meg amit másképp csináltatok volna, szóval ezt légyszi írjátok le, de főleg azt, hogy MIÉRT
(a kedvencem mégis az afféle szabad asszociáció, mint a Dénesé)
légyszi!
Nekem azért tetszik általában valami, mert értem, illetve inkább úgy mondom, jelent számomra valamit.
VálaszTörlésHa valamivel eddig eljutok, onnantól nem szoktam azon gondolkozni, fel sem merül bennem, hogy ha ilyenebb, vagy amolyanabb volna, akkor jobban tetszene.
Az üvegről, mint anyagról átlásztóság és törékenység jut elsőre az eszembe, mint funkcionális tárgyról pedig az ablak, ami feltár és elzár egyszerre, aztán valamilyen italos üveg, de az most ide nem passzol.
Számomra a kontraposztság ebben a két képben úgy jelenik meg, hogy az egyik könnyednek tűnik, a másik nehéz, önelemzős. A néhez kép hatása miatt a madaras képen a repülésben nem a könnyűséget, hanem az elérhetetlenséget látom.
Az első kép mintha bentről kifelé nézés volna, a másik pedig befelé nézés, önelemzés.
Szerintem szomorú hangulatú képek, együttérzést ébersztőek.
Ezt tudom róluk elmondani.
én csak mesisen tudom most is, nekem nagyon tetszik ez a két kép főleg így együtt, nagyon egyben vannak
VálaszTörlésNagyon köszönöm, Márti, ez egy értékes elemzés. Ha csak egy-két ilyet írsz még, sokkal jobban foglak ismerni:)
VálaszTörlésDescartesnek annak idején sokat fizettek hogy a magára zárt tudat ismeretelméleti problémáját feloldva bebizonyítsa hogy van olyan tudható amit nem a tudat tud (lsd nála isten) nekem ez a két kép együtt részben a descartes-i "tévedés" kiigazítása miszerinta tudat nem kikerülhető a tapasztalásban de a tudat fókuszának irányításával a tudat a tapasztalás élő részévé válik és nem börtönévé melyet a kizárólagos absztrakciókkal képez...a tapasztalás olyan mint a repülés, a tudat repülése az érzékek, (a lélek) áramló közegében, ahogy a levegőre támaszkodni is csak kellő sebbességel lehet mert ha túl kicsi sebességünk jön az átesés és zuhanni kezdünk úgy a tudat is csak folyamatokban, mozgásban képes tapasztalni és csak a tapasztalás lehet a leszállás után valós alapja az absztrakciónak...uff
VálaszTörlés